Daniel megállt. Nem fordult meg azonnal.
Hosszú másodpercek teltek el.
– Tudom – mondta végül csendesen.
Majd ránézett Evelynre, aki az ajtóban állt, és mindent látott.
Az a pillantás többet mondott minden szónál.
Nem az számít, ki hagyott el.
Hanem az, ki maradt.
És ki tett téged azzá, aki lettél.
