Kevin a karom felé nyúlt.
"Jess."
Óvatosan elhúzódtam.
Rosalie felnézett, amikor megálltam előtte.
"Ezt te kérted?"
Szorítása szorosabban a csokor körül.
Kinyitotta a száját.
Nem jött ki semmi.
Mielőtt válaszolhatott volna, Corrine közénk lépett.
"Most nem itt az idő."
Körbenéztem.
Közel 30 vendég gyűlt össze a folyosón.
Suttogások szaladtak át a szobában.
Mindenki tudta, hogy valami történik.
Senki sem tudta, mi történt.
Visszanéztem Corrine-ra.
"Valójában..."
Mosolyogtam.
"Szerintem most van a tökéletes alkalom."
Vállai ellazultak.
A mosolyomat összetévesztette a megadásnak.
"Szóval érted?"
"Igen."
Megkönnyebbülés terült el az arcán.
"Köszönöm."
Bólintottam.
"Rosalie abszolút képes előbb járni."
Kevin kifújta a levegőt.
"Szóval rendben vagyunk?"
Ránéztem.
"Nem."
Aztán szembeszálltam Corrine-nal.
"Egy feltételem van."
Mosolya megingott.
"Milyen állapot?"
Ránéztem Rosalie-ra.
Aztán vissza Corrine-ba.
"Amikor azok az ajtók kinyílnak, mielőtt egy lépést tesz azon a folyosón..."
Felemeltem a hangomat, hogy minden közeli vendég hallhassa.
"Azt akarom, hogy mindenkinek pontosan elmondd, miért sétál a menyasszony előtt."
A folyosó teljesen elcsendesedett.
Corrine mosolya eltűnt.
Rosalie-ra nézett.
"Csak rajta."
Rosalie nem mozdult.
Corrine hangja élesebbé vált.
"Mondd el nekik."
Rosalie szeme könnyekkel telt meg.
Suttogott valamit, amit alig hallottam.
"Nem tudom."
Corrine állkapcsa megfeszült.
"Igen."
Közelebb lépett.
"Megteheted."
Rosalie Kevinre nézett.
Aztán rám.
Végül leengedte a csokrot.
"Sosem akartam ezt."
Corrine arca megkeményedett.
"Rosalie."
Lassan megrázta a fejét.
"Mondtam, hogy ez rossz ötlet."
Minden vendég tökéletesen mozdulatlanul állt.
Kevinre néztem.
⏬ Folytatás a következő oldalon ⏬
