Mielőtt válaszolhattam volna, Lily hangja jött el mögöttünk.
"Miért suttogsz?"
A bejárat közelében ült kerekesszékben és pizsamában, miután egyedül ébredt fel és hívta a recepciót.
Dühös voltam Tonyra, de a döntés már nem a miénk volt.
Lilyé volt.
3. RÉSZ: MINDENKI, AKI ÉRTE JÖTT
Fent elmagyaráztuk, hogy Adam apja lent vár.
"A biológiai nagyapád," mondtam. "A neve Robert."
A borítékban egy régi fénykép volt, amelyen Robert állt a tízéves Adam mellett. Lily megérintette apja arcát.
"Neki van a szemem."
"Robert akar találkozni velem?"
"Igen."
"Szeretnéd, ha találkozzak vele?"
"Azt akarom, hogy válassz."
Lily Tonyhoz fordult.
"Te hoztad ide?"
Tony bólintott.
"El kellett volna mondanom anyádnak."
"Kedves?"
"Azt hiszem," mondta Tony. "De nem tartozol neki semmivel."
Lily újra ránézett a fényképre.
"Látni akarom őt."
Robert csak egy kis fa zenélő dobozzal lépett be.
"Ez az apádé volt," mondta.
Lágy dallam szólt, amikor Lily kinyitotta.
"Milyen volt apa, amikor tíz éves volt?"
Robert könnyek között mosolygott.
"Imádta a palacsintát, utálta a cipőkösköszönt, és egyszer megpróbált békát tartani a kádban."
Lily nevetett.
⏬ Folytatás a következő oldalon ⏬
