"Emma, összezavarodtál."
"Nagyon világos vagyok."
"A házasságodat tönkreteszed a pénz miatt."
"Nem."
Becsuktam a laptopot.
"Azért zárok egy pénzügyi túszhelyzetnek, mert rám tetted a kezed."
Daniel a csuklóm felé nyúlt.
Hátraléptem.
"Ne érj hozzám."
Megdermedt.
Először egész este mindenki hallgatott.
Aztán felvettem a telefonomat.
Vivian gúnyosan mosolygott.
"Kit hívsz?"
Tartottam a tekintetét.
"Azok, akikkel aggódnod kellett volna, mielőtt úgy döntöttél, gyenge vagyok."
3. RÉSZ
Az első bejárati ajtón az ügyvédem, Rachel Kim volt.
A második egy ügyintéző volt.
A harmadik egy seriffhelyettes volt.
Vivian úgy nézett rájuk, mintha kivégzőosztagot idéztem volna.
Daniel suttogta,
"Emma... mit tettél?"
Rachel válaszolt helyettem.
"Megvédte magát."
A helyettes odalépett Vivianhoz.
"Asszonyom, jelentést kaptunk egy as:sa:ult jelenlétéről ezen a rezidencián."
Az arca eltorzult.
"Ez családi nézeteltérés."
"Nem," mondtam. "Vita vacsora közben veszekedünk. Le löktél egy csempézett padlóra, mert nem engedtem hozzáférést a bankszámlámhoz."
Épphogy felemeltem a ruhám szegélyét, hogy megmutassa a duzzanatot, amely mindkét térdet sötétítette.
Patricia elfordította a tekintetét.
Vivian rám mutatott.
"Hazudik!"
Rachel nyugodtan a plafont felé mutatott.
"Akkor megkönnyebbülhetsz, ha az étkező biztonsági rendszere rögzítette az esetet."
Vivian lassan felnézett.
Daniel lehunyta a szemét.
Ő maga szerelte fel ezeket a kamerákat egy két évvel korábbi betörés után.
Elfelejtette.
Én nem.
A helyettes megkérte Viviant, hogy lépjen félre.
Kiabálni kezdett.
"Tartozik nekem! Családot adtam neki!"
Majdnem nevettem.
Ehelyett azt mondtam,
"Adtál nekem egy számlát."
Daniel felém jött.
"Emma, kérlek. Beszéljünk privátban."
Rachel közénk lépett.
⏬ Folytatás a következő oldalon ⏬
