A történet folytatása

— Nem — rázta meg a fejét Dániel. — Ezt te tanítottad.

Natália érezte, ahogy valami belül átbillen. Fájdalom és felszabadulás egyszerre.

Márton hátralépett. Majd még egyet. Rájött, hogy egyedül maradt. Nem fizikailag — ők ott álltak előtte. De belül igen. Már nem irányított.

— Hálátlanok vagytok — mondta végül halkan. — Én mindent értetek…

— Nem értünk tetted — szakította félbe Natália. — Hanem magadért. Hogy erősnek érezd magad.

Márton elhallgatott. Nem volt válasza.

Fel-alá járkált a konyhában, mintha vissza akarná szerezni a teret. De minden idegennek tűnt. Még a saját széke is.

— És most mi lesz? — kérdezte végül.

Natália nem válaszolt azonnal. Ez a pillanat túl fontos volt.

— Most elmész — mondta végül.

Márton megrezzent.

— Hova menjek? Ez az én lakásom!

— Ez a mi otthonunk — felelte Natália nyugodtan. — És én többé nem engedem, hogy így viselkedj.

Márton újra ki akart törni. De nem sikerült.