– Ez a hús már majdnem megromlott – mondta. – Holnap főzz belőle nekem pörköltet, jó? Gábor megígérte, hogy elvisz minket orvoshoz, de te úgyis ráérsz délelőtt.
Ránéztem, és egyszerűen elfogyott belőlem minden udvariasság.
– Nem érek rá. És nem fogok pörköltet főzni.
Először csak pislogott. Aztán a kezét a mellkasára tette.
– Ezt nem érdemlem meg. Én csak jót akartam nektek.
– Nem. Maga azt akarja, hogy mindenki maga körül forogjon.
A mondat után olyan csend lett, hogy hallottam a hűtő zúgását. Ilona néni könnyes szemmel felkapta a táskáját, és annyit mondott:
– Gábor tudni fogja, milyen asszony vagy.
Tudta is. Aznap este az anyja már felhívta, zokogva. Gábor úgy jött haza, mint aki ítéletet hozni készül.
– Bocsánatot kérsz tőle – mondta.
– Nem.
– Eszter, az anyám beteg.
– Akkor menjen orvoshoz. Ne engem hívjon minden alkalommal. És te se engem büntess azért, mert végre kimondtam.
Gábor sokáig hallgatott. Láttam rajta, hogy dühös, de azt is, hogy megijedt. Talán először vette észre, mennyire fáradt vagyok. Mennyire nem alszom. Hogy már nem nevetek úgy, mint régen.
Másnap elmentem a húgomhoz, Zsófihoz. Csak egy táskával. Lili maradt az apjával, de megölelt, mielőtt kiléptem volna.
– Anya, ugye visszajössz? – suttogta.
– Ha lesz hova visszajönnöm – válaszoltam, és ezt a mondatot azóta is szégyellem egy kicsit. Nem kellett volna neki ilyet mondanom. De akkor tényleg nem tudtam semmit.
Két hét különélés kellett ahhoz, hogy Gábor végre leüljön velem. Nem ígért csodát. Csak azt mondta, elvitte az anyját kivizsgálásra, és az orvos szerint nincs olyan baja, ami indokolná a folyamatos riadókat. A kulcsot visszakérte tőle. És közölte vele, hogy ha segítség kell, előbb őt hívja, ne engem.
Ilona néni azóta sem szeret. Talán sosem fog. De már nem nyit rám váratlanul, és nem ugrunk minden telefonjára.
Még tanuljuk ezt az egészet. Gábor is. Én is. A bizalmam nem jött vissza egyik napról a másikra.
De egy dolgot megtanultam: a szülő tisztelete nem jelentheti azt, hogy a házasságban az egyik embernek csendben el kell tűnnie. Ti meddig tűrnétek, mielőtt végre határt húztok?
