Az ujjai remegtek.
"Jeffrey, megijesztesz."
"Csak hadd csináljam ezt. Ha most abbahagyom, nem mondom el neked."
Amikor végre kinyitotta az inget, felszisszentem a levegőt.
Sötétvörös vonalak tekerték körül a bordáit és a hasát, és zúzódásos nyomok voltak a bőrén.
"Megsérültél!"
Feléje nyúltam.
"Mi történt?"
Finoman megfogta a kezem.
"Nem vagyok sérült, ahogy gondolod."
"Akkor mi okozta ezt?"
Hosszú pillanatig úgy tűnt, túl zavarban volt ahhoz, hogy válaszoljon.
Végül a bőröndjéből elővett egy fekete kompressziós ruhadarabot.
"Férfi formázók."
Bámultam.
"Miért viseled azt?"
Elfordította a tekintetét.
"Mert nem akartam, hogy lásd, mi történt velem, amíg beteg voltál."
"Nem értem."
Jeffrey nehezen ült az ágy szélén.
"Amikor megbetegedtél, abbahagytam magamról való gondoskodást. Alig aludtam. Abbahagytam az edzést. Néha elfelejtettem enni. Máskor mindent megettem, amit csak találtam, mert ez volt az egyetlen, ami megnyugtatott."
Mindkét kezével végigsimított az arcán.
"Majdnem hatvan fontot híztam a diagnózisod óta."
Ránéztem.
"Ezért viselted azokat a hatalmas ingeket?"
Bólintott.
"És miért átöltözsz a fürdőszobában?"
"Igen."
"Amikor azt mondtad, hogy idejövünk, pánikba estem. Eszembe jutott a nászúti fotóink és az, hogy kinéztem húsz évvel ezelőtt. Azért vettem azt a kompressziós cuccot, mert azt hittem, ha egész hétvégén hordom, talán nem vennéd észre, mennyit változtam."
Megnéztem a dühös nyomokat a derekán.
"De nem aludhatsz benne."
"Nem."
Törött nevetést hallatott.
"Alig kapok levegőt venni rajta. Nem tudtam egész éjjel melletted feküdni, tudva, hogy érezheted, ami alattad van. Ezért foglaltam egy másik szobát."
Hitetlenkedve néztem rá.
"Hadd értsem meg. Béreltél egy másik hotelszobát, mert azt hitted, túl nehéz vagy ahhoz, hogy a feleséged mellett aludj?"
Lehajtotta a fejét.
"Igen."
"Mert attól féltél, hogy már nem talállak vonzónak?"
Bólintott.
És hirtelen rám ütött az abszurd igazság.
Mindketten hónapokat töltöttünk azzal, hogy pontosan ugyanattól a félelemtől bújtunk.
3. RÉSZ
Jeffrey mellé ültem az ágyon.
"Nekem is be kell vallanom valamit."
Azonnal felemelte a fejét.
"Az elmúlt öt hónapban tükrök előtt álltam, és mindent utáltam, amit látok. Meggyőztem magam, hogy azért maradtál, mert sajnáltál. Vártam azt a napot, amikor végre beismered, hogy már nem találsz vonzónak."
"Sosem érezhettem volna így irántad."
"És egész idő alatt pontosan ugyanezt gondoltad magadról."
Egy pillanatra egyikünk sem szólt.
Aztán nevettem.
Könnyekkel keveredett a hang.
"Mi hülyék vagyunk."
Jeffrey szája megrándult.
⏬ Folytatás a következő oldalon ⏬
